Idén augusztusban a világ Budapestre figyelt, ahol 9 napig a csodáké volt a főszerep. A főváros, a Nemzeti Atlétikai Központ felkészült az idei atlétikai világbajnokságra, ahová több mint 200 országból 2000 atléta érkezett. A világ legjobbjai között a 63 fős magyar csapat szuperhőssé vált, közöttük 3 veszprémi Sportolj Velünk SE kiválósággal. Kéri Bianka, Szögi István Dániel és Kovács Ferenc Soma is képviselték hazánkat.
Bianka a 4×400 m mix váltóval országos csúcsot ért el, majd az utolsó előtti versenynapon a 4×400 m női váltóval is újabb országos csúcsnak örvendhetett. Bianka egyéni számban, 800 m síkfutásban az elődöntőig jutott, ahol 2:01.68-al zárt a 23. helyen.
Szögi István Dániel 1500 m síkfutásban 3:37.57-el a 32. helyezést szerezte meg. Kovács Ferenc Soma 5000 m síkfutásban állt rajtvonalhoz és 14:11.99-es szezonbeli legjobbjával zárt a 41-ként.
Mit jelentett a vb az SVSE-sek számára? 9 napig a zöldpólósok teljes extázisba estek. Anikó néni mellett a veszprémi egyesület önkénteseitől, médiában dolgozóitól és helyszíni szurkolóitól volt hangos a stadion. Sem az első napi vihar, sem a 35 fokos meleg nem tántorított el senkit attól, hogy egész nap része lehessen a világ legnagyobb sporteseményének. A hajnali időben kinyitott, még üres médiaközpont, a csendes mix zone, a napsütötte média tribün és a világversenyzők nélküli atlétika pálya látványától is minden nap elakadt a lélegzet, de a szurkolótáborok óriási hangja, a világ legjobbjainak jelenléte, a fények, hangulat, közeg megmagyarázhatatlan élményt váltott ki mindenkiből.
De a három veszprémi „szuperhős” mellett még mi volt a csoda? Egy újságírónak nem szoktak elfogyni a „tollából” a szavak, de nehéz leírni, hogy mitől is volt különleges az SVSE számára a vb. A veszprémi csapat minden nap jelen volt és a stadion leghangosabbjaként éljenezte a MIeinket és természetesen az egész magyar válogatottat. Minden nap közepén és végén rohantak az SVSE szurkolók, hogy együtt – a már szokásossá vált 135-ös szektorban – ünnepeljék Biát, Istit, Fecót. Összesen 13 kép készült és egyre nehezebben fért rá a folyamatosan bővülő csapat.
De minden csodának egyszer vége lesz. Az utolsó csapatkép után nehéz volt a hazaindulás, tudva, hogy másnap már szürkébb lesz a nap. Tegnap már a veszprémi stadionban folytatódtak az edzések. Én pedig 12 nap után figyelve a csapatunkat, mosolyogva csak erra gondoltam: „Nincs vége, MI vagyunk a csoda”.
