SVSE - Sportolj Velünk SportegyesületSVSE - Sportolj Velünk SportegyesületSVSE - Sportolj Velünk Sportegyesület

Az SVSE ninja és a piros gomb

Minden akciófilmben a gonosz világméretű katasztrófát akar megvalósítani, de jön az ügynök és tudjuk, hogy biztosan megmenti a világot. Bár bízunk a győzelemben, mégis visszafojtott lélegzettel figyeljük, ahogy az utolsó pillanatban vajon lenyomják-e azt a bizonyos piros gombot, vagy megakadályozzák. Van egy olyan „film” melyben mégsem a piros gomb az ellenség. 381 embernek volt az a célja, hogy megnyomja – nem is egyszer – azt a gombot, mely a győzelmet jelentette.

Az elmúlt hónap a ninja jelöltekről szólt. Ők azok, akiknek egy céljuk volt, megharcolva a pálya akadályaival, az idővel és egymással végül a torony legtetejéről integethessenek. A Ninja Warrior Hungary óriási kihívásokat tartogatott a legbátrabbaknak is.

A nem mindennapi akadálypálya legyőzésére vállalkozott a veszprémi Sportolj Velünk SE utánpótlás edzője is, Nagy Patrik. A forgatás óta eltelt 3 hónap. Mindenki izgatottan várta, hogy mikor lesz a TV-ben. Vajon legyőzi az akadályokat, végigmegy a nehezebbnél-nehezebb pályákon, megnyomja a piros gombot, vagy vizes lesz?

„Óriási izgalommal mentem az első forgatási napra, nem tudtam, hogy mire számítsak. Korábbi versenyzők, ismerősök meséltek a Ninja Warriorról, de az elképzelések után a valóság mindent felülírt arról, amit gondoltam. A hatalmas akadályok, a pályák látványa fokozta bennem az izgatottságot.

Minden versenyzőnek az a célja, hogy végül megnyomja a piros gombot a pálya végén, és Parik is ezzel az elszántsággal állt a rajtvonalhoz, de az akadályok legyőzése mellett leginkább bizonyítani akart.

„Elsősorban a tanítványaimnak szerettem volna bizonyítani.”

Az önbizalom, elszántság, határozottság és az alázat is kell a ninja jelölteknek. A fizikai adottságok, kondíció, kulcsa az akadályok leküzdéséhez, de még a legfelkészültebbeket is hatalmába kerítheti az izgulás, félelem.

„Leginkább úgy fogalmaznám meg, mint egy érzelmi hullámvasút. A több órás forgatási nap nem feltétlen fizikailag, hanem lelkileg volt fárasztó. Ahogy figyeltük egymást, folyamatosan cikáztak bennem a gondolatok. Képes vagyok rá? Mi lesz, ha leesem? Meg tudom csinálni, ezért jöttem.”

A legbizonytalanabb lépés a rajtvonalhoz felállni. A TV nem hazudik, Patrik határozottan és vidáman várta a jelet a piros szőnyegen, de idegőrlő másodperceket élt át.

„Fent a rajtnál a sípoló hang után a torkomban dobogott a szívem, de az első akadályra rálépve minden elszállt és csak magammal és a megoldandó feladattal foglalkoztam. Olyan volt, mintha megszűnt volna körülöttem minden és csak arra fókuszáltam, hogy minél gyorsabban, minél jobb idővel végig menjek a pályán.”

A műsorvezetők folyamatosan biztatták Patrikot és várták, hogy a nagy fal tetején pacsizhassanak vele. Lendületesen és összeszedetten haladt a piros gomb felé.  Az utolsó előtti fülke nevű akadály állította meg, de az eredményével a napi döntőbe folytathatta a versenyt.

„Az izgalom rengeteget kivett belőlem és éreztem, hogy elfogytam a végére. Csalódottan mentem vissza a bemelegítő zónába. Minden „kiszakadt” akkor belőlem. Mit fognak szólni a gyerekek?”

Hátra volt a napi döntő. Patrik tudta, hogy képes rá, csak ki kell hoznia magából és ez csak úgy megy, ha megszabadul az izgulástól. Esés után újra fel kell állni! A sport nem csak a sikereket mutatja meg, hanem a kudarcokból való felállásra is megtanít. A csalódottság, a vesztés olykor olyan súlyt rak ránk, mellyel úgy érezzük, hogy nem lehet a gödörből kimászni. Az SVSE ninjája bebizonyította, hogy nem csak, hogy kimászni, de kiugrani is lehet. A tanítványai előtt példaként állhat, hiszen egy „pofon” után összerendezve a gondolatait, lenyugtatva a kedélyeit végül végigszántotta a pályát.

„Büszke vagyok, hogy fejben össze tudtam rakni magamat és végül jól teljesítettem. Magamnak akartam bizonyítani, mert tudtam, hogy képes vagyok rá. Már sokkal nyugodtabban álltam fel a piros szőnyegre és a startjel után minden magától ment. Teljes flow-élmény volt, és elmondhatatlan élmény volt, hogy végül a pokoli torony tetején megnyomtam a PIROS GOMBOT, hozzátéve, hogy a legjobb időt futottam a mezőnyben. Egy gondolat volt bennem a torony tetején: végre, mégis csak megmutattam.”

Till Attila így fogalmazott a heti döntőben: „Patrik nem csak tanítani tudja a sportot, hanem komolyan helyt tud állni ezen a pályán.”

Az első feszültebb forduló után már sokkal magabiztosabban indult neki az akadályoknak. A heti döntős pályán nagyon lazán tudott végigmenni, de két akadály is nagyon sok erőt kivett belőle. Nagy Patrik végül szembekerült a nagy fallal és milyen ironikus, hogy végül ez állta az útját. Bár gombot nem nyomott, de sikeresen továbbjutott ismét és készülhetett a középdöntőre.

„A középdöntő már ajándék volt, csak nem az a lemezlovas.”

Az SVSE fiatal edzője boldogan emlékezett vissza a Ninja Warrior pillanataira. A hatalmas „játszótéren” nem csak az akadályokat, hanem önmagát – félelmeit, bizonytalanságát – is legyőzte. Bár a Midoriyamat nem mászta meg – ami késik, az nem múlik -, de ennél egy sokkal nagyobb leckét és élményt kapott. Bizonyítani akart, de biztosan állíthatom, hogy a diákjai akkor is büszkék lettek volna rá, ha az első lépéssel a vízbe esett volna.

(Szerző: Nagy Cecilia)

Scroll to Top
Copy link