„Nekünk mindig egy kicsit más a mezei verseny. Már hagyománynak is mondhatjuk, a MIénknek tartjuk a versenyt, hiszen nincs olyan SVSE-s, aki itt ne futna, a legkisebbektől a legnagyobbakig, a sprinterektől a távfutókig mindenki teljesíti a mezei versenytávját. Mindenki gondolja át, hogy ma miért fog futni, küzdeni!” – Lelkesítette Tóthné Stupián Anikó a Sportolj Velünk SE csapatát.

Az atlétikára mondhatjuk, hogy egy „magányos” sportág. A versenypályán – legyen az futás, ugrás vagy dobás – egyedül kell megküzdeni a méterekkel, idővel. Nincsen ott a csapattárs, akinek passzolhatni lehetne a labdát, hogy közös taktikával végül a kapuba, kosárba… kerüljön. De ez minden esetben így van? Állíthatom, hogy egy Ügyességi, egy Váltófutó, vagy egy Összetett Csapatbajnokságnak más a légköre. Bár egyedül kell a rajthoz állni, mégis a csapatért kell küzdeni. A versenyzők figyelik saját eredményüket, de sokkal nagyobb izgalmat vált ki bennük a társuk teljesítménye.

Két hete Székesfehérváron mutatták meg az SVSE gyerekversenyzői, hogy a veszprémi atléták legyőzhetetlenek. Mindhárom korosztályban (U9, U11, U13) kiválóan teljesítettek a versenyzők. A kisebbek a 3. a nagyobbak az 1. helyen végeztek. A forgatókönyv ismételte önmagát, hiszen az október 9-én Veszprémben megrendezett Sport XXI pályaversenyen ismét kétszer tapsolhattak a szülők, edzők a dobogón álló SVSE kicsiknek.

Találó lehet a cím, ha az október első hétvégéjére gondolunk. Székesfehérváron, a Regionális Atlétikai Központban rendezték október 03-04.-én a Magyarország Ifjúsági és Gátfutó Csapatbajnokságát, ahol a veszprémi Sportolj Velünk SE serdülői távolugrásban és magasugrásban versenyeztek.

„Mindegy, hogy hány éves a gyermekem. Ő a gyermekem. Az életem. És amig élek, egy valami sosem fog hiányozni az életéből. Ez pedig a SZERETETEM.” (Lippai Marianna) Tóthné Stupián Anikó (SVSE elnöke) élete a sport, a Sportolj Velünk SE. Ő az az atlétaedző, aki minden percben, minden módon az egyesületéért és a tanítványaiért dolgozik. Edzőként és sportszülőként is tudja, hogy mivel jár ez, a néha nem is egyszerű szerep, amit bizony tanulni kell. A következőkben Anikó néni mesél a témával kapcsolatos élményeiről, amit egy online konferencián kapott. A Magyar Edzők Társasága és A Testnevelési Egyetem közösen rendezte meg az Online …

Sportszülők – Amit egy sportszülőnek tudnia kell Elolvasom »

„Ma van az Edzők napja. Különleges ajándékot kaptunk ma a kollégáimmal. A Sport XXI. versenyére 37 gyerekből 36 gyermek megérkezett a parkolóba. Miért különleges? Mert voltak köztük 7-8 évesek, mert péntek van és el kellett őket hozni az iskolából, mert nehéz vírusos megkeveredett időket élünk. Ez a BIZALOM a szülőktől, ez volt nekünk ma a legnagyobb ajándék.” (Tóthné Stupián Anikó)

Nehéz szavakat találni arra az érzésre, amit az edzők élnek át a pálya szélén, mikor eldördül a rajtpisztoly. Szurkolnak és segítik sportolójukat, de a szavak megszűnnek, amikor végül „berepítik” őket a célba, a dobogóra. Biztos vagyok benne, hogy jobban izgulnak, mint tanítványuk, hiszen ők tudják, milyen tehetségek rejlenek az atlétáikban. Mindenki a „nagy” versenyzők nevét jegyzi meg, de a serdülők, újoncok is ugyanolyan, ha nem nagyobb figyelmet kell, hogy kapjanak, mert őket az edzők formálják, vezetik, megmutatják, hogy milyen lehetőség van bennük és belőlük lehetnek a „nagyok” később.

Felnézünk a „nagy” sportolókra, olimpikonokra, élversenyzőkre. Ők azok, akikért mindig ott ülünk a TV előtt, vagy láthatjuk őket élőben és kézzel-lábbal szurkolhatunk nekik, mint a kisgyerekek. Hihetetlen ováció veszi körül őket, amikor megnyernek egy meccset, beérnek győztesként a célba és a dobogó legfelső fokára állhatnak.

Szeptember 6-án a szenior atlétáké volt a főszerek a budapesti Ikarus Atlétika pályán. A szabadtéri bajnokságon az Sportolj Velünk SE szenior atlétái is eredményesen képviselték magukat.