„Ma van az Edzők napja. Különleges ajándékot kaptunk ma a kollégáimmal. A Sport XXI. versenyére 37 gyerekből 36 gyermek megérkezett a parkolóba. Miért különleges? Mert voltak köztük 7-8 évesek, mert péntek van és el kellett őket hozni az iskolából, mert nehéz vírusos megkeveredett időket élünk. Ez a BIZALOM a szülőktől, ez volt nekünk ma a legnagyobb ajándék.” (Tóthné Stupián Anikó)

Nehéz szavakat találni arra az érzésre, amit az edzők élnek át a pálya szélén, mikor eldördül a rajtpisztoly. Szurkolnak és segítik sportolójukat, de a szavak megszűnnek, amikor végül „berepítik” őket a célba, a dobogóra. Biztos vagyok benne, hogy jobban izgulnak, mint tanítványuk, hiszen ők tudják, milyen tehetségek rejlenek az atlétáikban. Mindenki a „nagy” versenyzők nevét jegyzi meg, de a serdülők, újoncok is ugyanolyan, ha nem nagyobb figyelmet kell, hogy kapjanak, mert őket az edzők formálják, vezetik, megmutatják, hogy milyen lehetőség van bennük és belőlük lehetnek a „nagyok” később.

Felnézünk a „nagy” sportolókra, olimpikonokra, élversenyzőkre. Ők azok, akikért mindig ott ülünk a TV előtt, vagy láthatjuk őket élőben és kézzel-lábbal szurkolhatunk nekik, mint a kisgyerekek. Hihetetlen ováció veszi körül őket, amikor megnyernek egy meccset, beérnek győztesként a célba és a dobogó legfelső fokára állhatnak.

Szeptember 6-án a szenior atlétáké volt a főszerek a budapesti Ikarus Atlétika pályán. A szabadtéri bajnokságon az Sportolj Velünk SE szenior atlétái is eredményesen képviselték magukat.

Kire mondjuk, hogy tehetség? Mit tanítanak a tankönyvek erről és mit látunk mi a pályán? Elég csak fizikailag magas szinten lenni, vagy a verseny során kell használni a „fejet” is? A mérleg egyik fele tényleg a kitűnő fizikai felkészültség, erő, állóképesség, gyorsaság. A másik oldalon viszont nem hiányozhat a szellemi képesség, hiszen felborulna az egyensúly. A koncentráció, önbizalom, alázat és még sorolhatnám, mind a kiváló élsportolót jellemzi. Két versenyző közül ki lehet a győztes? Az, akinek a fizikuma 100 százalékon van, de fejben csak 60 százalék, vagy az, aki fejben erősebb?

Az atlétikapályán a sportolók legtöbbször magukért küzdenek. Saját egyéni céljaikat próbálják megvalósítani a versenyeken. Mindenki hajszolja a győzelmet, az egyéni, országos csúcsokat. Ezek mind igazak, akkor is, amikor az Atlétikai Csapatbajnokságon indulnak a versenyzők, képviselik egyesületüket, de egységként szállnak szembe a többi csapat ellen. Amikor kilépnek a rekortánra, akkor az egyesületek állnak a rajtvonal mögött várva a rajtpisztoly eldördülését.

Sokak számára a 10-20km futás elrettentő lehet, másoknak komoly kihívás és vannak olyanok, akik könnyen megbirkóznak a távval. És még ezt is lehet fokozni? Nem a félmaratonra, vagy a maratonra gondolok most, hanem azokra a futóversenyekre, ahol az érsportolók is komoly kihívások elé állnak. A terep-akadályfutások fő ismérve, hogy a hosszú táv mellett különböző erőnléti, ügyességi, fizikai képességeket alaposan igénybevevő feladatokat kell végrehajtaniuk a vállalkozó szellemű futóknak.

Minden ember jól ismeri a gyerekkori meséket a bajba került hercegnőről, a gonosz, hétfejű sárkányról és a hős lovagokról. Szombaton a sárkányok napján mégis a vidám és szelíd sárkányoké volt a főszerep. Szentkirályszabadján megrendezett eseményen a papírsárkányok eregetése mellett izgalmas családi programokkal és a 3. Futaszabadi futóversennyel várták a szervezők az ide kilátogatókat.

A nyár utolsó hétvégéjén az ifjúsági és a junior korú atlétáknak jutott a főszerep. A Magyar Liga Döntőjén a Sportolj velünk SE futói is részt vettek, nem is akármilyen eredménnyel zárva a versenyt. A veszprémi sportolók 16 érmet vittek haza, köztük a legeredményesebbek Varga Gréta Barbara és Zsetnyai Ákos voltak, akik kétszer is a dobogó legfelső fokára állhattak.